Mi derült ki gyereknevelésemről, mikor egy hétre kikapcsoltam a wifit?

Sokat tanulhatsz abból, ha egy kis ideig távol maradsz a képernyőktől. A következők az én tapasztalataim.

Nemrég nagyon erős vágyat éreztem egyszerűsítésre. Ez alatt azt értem, hogy költözz egy kertes házból, ahol van vezetékes víz és villany, egy egyszobás jurtába, ahol nincs semmilyen közmű. Arra gondoltam, milyen egyszerű és hangulatos lenne az élet. Megszabadulnánk a modern élet minden zavaró tényezőjétől, így gyerekeinkre tudnánk koncentrálni. Csodálatos feleség és szülő lennék, ha jurtában élnék.

Alapvetően minden problémám megoldódna, ha gyökeresen megváltoztatnánk életmódunkat. Férjem és gyerekeim azonban, legalábbis a cikk írásakor, nagyon nem akarják elcserélni a fürdőszobát jurta-álmommal. Megértem. Ehelyett úgy döntöttünk, hogy megpróbálunk néhány apró lépést tennigy kevésbé kényelmes, tudatosabb életmód felé. És az egyik ilyen lépés az volt, hogy egy hétre kikapcsoltuk az internetet otthonunkban.

Kiderült, hogy a wifi hiánya segített jobb szülővé válnom. Ráébresztett arra, hogy mennyi zavaró tényezőnek hagyom, hogy megszakítsa a napomat, ezzel együtt gyerekeimre szánt figyelmemet.

Először is, egy kis háttér ehhez a kísérlethez: nincs okostelefonunk, és egyikünk sem dolgozik home office-ból. De mint legtöbben, életünk nagy részét interneten keresztül intézzük, a kommunikációtól kezdve a pénzügyeken át egészen információ kereséséig. Tehát, amikor e-maileket kellett megnéznünk, a helyi nyilvános könyvtár néhány percre volt, és ott használtuk az internetet.

Íme néhány előny, amit az otthoni internet nélküli hét során vettem észre…

Az étkezési idők javultak

Rádöbbentett, hogy hányszor kerestünk a Google-n vacsora közben, hogy válaszoljunk egy kérdésre. Vagy milyen gyakran szerettünk volna megosztani valamit napjainkból. Ehelyett étkezési időnk meghosszabbodott és kevésbé volt szaggatott.

Google helyett találtunk más módot kérdéseink megválaszolására

Kutatásunk tudatosabb lett, és nem kaptunk azonnal válaszokat. Amikor gyerekeimnek kérdései merültek fel az iskolával vagy az élettel kapcsolatban, amelyeket szerettünk volna jobban felderíteni, először megpróbáltunk olyan könyvet találni otthon vagy a könyvtárban, amelyet együtt átlapozhattunk. Nyitottam egy kis jegyzettömböt, ahová felírtam sürgős kérdéseimet, amelyekre általában Google-ban kerestem volna rá (majd a szükségesnél több időt töltöttem a számítógépen, miután megtaláltam a választ, mert elvonta figyelmemet a többi megnyitott lap vagy az e-mailem ellenőrzése.).

Később átnéztem füzetemet, és rájöttem, hogy kérdéseim többsége nem is volt olyan sürgős, mint amilyennek akkor éreztem. Az is kiderült, hogy amikor egy könyvben próbálod megkeresni, hogy milyen madár van a kertben, az élmény sokkal kielégítőbb, mintha gyorsan rákattintanál a keresőben az első két találatra.

A kevesebb képernyőidő több kreatív játékidőt jelentett

Ez igaz volt a gyerekekre és rám is. Ahelyett, hogy videót néztem volna délutáni pihenő idején, megfogadtam saját tanácsomat, és bevezettem 30 perc kinti időt. Persze volt lázadás és düh, de tiltakozás helyett hamar boldog játék hangjait hallottam. És mivel nem volt képernyő, ami nézhettem volna, azt tettem, ami a legjobban szeretek szabadidőmben – könyveket olvastam.

Sokat fejlődött türelmünk

Ahelyett, hogy napközben folyamatosan a képernyő és gyerekeim között ingáztam volna, csak gyerekeimre koncentráltam. Aztán, amikor az internethez fordultam, teljes mértékben arra koncentráltam, és időpazarlás nélkül néztem végig a legégetőbb problémák listáját. Nem éreztem, hogy kedven lenne böngészéssel tölteni időt, amikor online voltam, és elképesztő, hogy mennyivel hatékonyabb lettem néhány nap alatt. A gyerekek jobban viselkedtek, és az enyém is. Mivel jobban odafigyeltünk egymásra, egyes viselkedési problémák egyszerűen eltűntek.

Az is megesik, hogy már nem álmodozom annyit a jurtaéletről. Mindennapjaink természetesen nem egy tökéletes mese, de egyikünk sem akarta újra bekapcsolni az internetet, amikor a hét véget ért. Majd szólok, ha valaha is megtesszük.

Forrás: aleteia.org