Hogyan semmisítsük meg a szorongás okozta hazugságokat

Egy pszichológus megosztja velünk tanácsait, hogyan kezeljük félelmeink gyökerét.

Ha valaha is megtapasztaltál erős szorongást, akkor tudod, hogy erre az élményre a legzsigeribb reakció az önfenntartás ösztöne. Függetlenül attól, hogy a szorongás tényleges fenyegetésből, például grizzly medvétől, villámcsapástól vagy egzisztenciális fenyegetettségtől fakad –ijesztő élmény.

Még olyan helyzetekben is, amikor a szorongás pozitív eseményből ered, mint például esküvő, az idegesség a legjobb esetben is nyugtalanító lehet. A kényelmetlenség miatt minden szorongás két cselekvés egyikére (vagy mindkettőre) késztet: elkerülésre vagy kontrollálásra.

Megnyugtatónak találjuk, ha mi irányíthatnak vagy hogy elkerülhetünk dolgokat, még akkor is, ha (kimondva vagy hallgatólagosan) tudjuk, hogy ha újra és újra megtesszük, az hosszú távon negatív következményekkel járhat, mint például társadalmi helyzetekben képtelenek leszünk megfelelően funkcionálni vagy rögeszmés félelmeink csökkentése miatt kényszeres cselekvéseket fejlesztünk ki.

Minden szorongás középpontjában a veszteségtől való félelem áll – az egészség elvesztése, a státusz elvesztése, az összetartozás elvesztése és az élet elvesztése. Az egyértelműség kedvéért, bizonyos szorongások produktívak és szükségesek is az emberi faj fennmaradásához. Úgy tűnik tehát, hogy a szorongás velünk született, amellyel megőrizzük azt, ami a legfontosabb – beleértve az egymással való közösséget is.

Ennek ellenére kétségtelen, hogy a félelem manapság jobban irányít minket, mint valaha. Annyira tartunk félelmeinktől, hogy alig látjuk meg, milyen hatalmas áldást jelenthetnek.

Ironikus az, hogy minél többet birtokolunk, annál jobban félünk. Mintha inkább azzal foglalkoznánk, hogy megvédjük, amink van, és még többet szerezzünk meg, mintsem annak elfogadásával, amit kaptunk. Ha ez igaz, akkor csak gondolkodásmódunk gyökeres megváltoztatása lehet a katalizátor e szüntelen, fojtogató félelem csökkentésében.

Tehát mi ez a figyelemre méltó perspektívaváltás, amit javaslok?

Két legalapvetőbb ötlettel kezdhetjük. Ahogy korábban megjegyeztem, minden félelem a veszteségből indul ki. A szorongás mindig idevisz vissza minket. Az egészségtelen szorongás teremti meg a legnagyobb hazugságot. Ha meg akarunk szabadulni a rajtunk eluralkodó szorongástól, meg fordítanunk kell a szorongás nagy hazugságán.

Egyszerűen fogalmazva a hazugság a következő: megérdemeljük, amit kaptunk. Legyen szó egészségünkről, alapvető szükségleteink biztosításáról vagy kényelmünkről, azt gondoljuk, ez jár nekünk.

Őszintén hiszem, hogy a szorongás legnagyobb hazugságának lerombolásához először az élet minden területét (még ha megpróbáltatásokat is) ajándéknak kell tekintenünk, amelyet örömmel kell fogadni, nem pedig veszteségként, amelyek ellen védekezni kell. Ezért meg kell értenünk és el kell fogadnunk, hogy az élet természeténél fogva egy nagy kaland, amely tele van sikerekkel és megpróbáltatásokkal (néha egyszerre), nem pedig mindenáron elkerülendő szerencsétlen körülmények által fenyegetett jólét.

Ha elcsépeltnek tűnik számodra, akkor figyelmen kívül hagytad a lényeget. Azt akarom mondani, hogy amikor egy boltban állsz pánikrohamot kapva, vagy az elmúlt órában harmincszor mostál kezet, vagy a szekrénybe görnyedsz, hogy elkerüld a következő házastársi kirohanást, vagy amikor lélegzet-visszafojtva találod magad a tömeg közepén – van két mondat, aminek egy adott pillanatban eszedbe kell jutnia, ha meg akarsz szabadulni a félelem rabságából:

Szerencsére még élek, mivel a halottak egyáltalán nem szoronganak.

És…

Köszönöm ezt az élményt, bár most attól félek, hogy el fogok pusztulni (fizikailag vagy egzisztenciálisan).

Ismételten szembe kell néznünk azokkal a hazugságokkal, amelyeket a szorongás okoz… Nem fogok tudni lélegezni – szerencsére még lélegzem; Az emberek azt fogják gondolni, hogy furcsa vagyok – szerencsére megvan a tudatom, így aggódhatok mások véleménye miatt; Elkapom a COVID-t, és meghalok – Szerencsére van immunrendszerem, így valószínű, hogy megúszom; Csődbe fogunk menni, és gyerekeimnek nem lesz meg az, amire szükségük van – szerencsére eddig megvolt az anyagi biztonságunk ahhoz, hogy tudjak róluk gondoskodni. Stb.

Forrás: aleteia.org