Elégedetlen vagy a házadban? Így teheted otthonossá

Meglátogattam egy barátomat, hogy otthon tanítással kapcsolatos tanácsokat adjak neki, és inspirációval távoztam.

Kedves barátom nemrég tanácsot kért otthona megszervezéséhez. Grace nyolctagú családja már akkor szűkösen érezte magát szerény méretű házukban, amikor az otthoni oktatás mellett döntött. Most, amikor jegyzetfüzetekkel és kézműves foglalkozásokkal, nem is beszélve az étkezésről, a konyhaasztal van állandóan beborítva, komolyan elvesztette a türelmét – ez sok családban, nem csak az otthon tanítókéban előforduló frusztráció.

Ezért felkerestem, hogy megosszam néhány „szakmai trükköt” a konyhában történő tanítás kezelésével kapcsolatban – ezt a készségemet hét fiammal éveken át csiszoltam otthontanítóként. Arra nem számítottam, hogy Grace családja is inspirál majd engem, amikor arról van szó, hogy mi kell egy gyönyörű otthon létrehozásához korlátozott helyen.

Íme, amit megfigyeltem Grace családjával kapcsolatban …

Az emberekre összpontosítanak, nem pedig a környezetükre

Ez magától értetődő Grace számára, ami még ennél is fontosabb, hogy ezt a hozzáállást egyértelműen átadta gyermekeinek, akik az ajtóban kitörő örömmel fogadtak. A kicsik fel-alá ugráltak. Rengeteg szemkontaktust, mosolyt és ölelést kaptam. Még Grace tinédzsere és felnőtt fia is, aki néhány órára hazalátogatott, beszélgetett velem a világos konyhában.

Olyan tárgyakkal díszítik otthonukat, amelyek inspirálják családjukat

Érezve, hogy őszinte szeretettel fogadnak, egy zsámolyra ültem egy szép szobában, tele családi fotókkal és házi műalkotásokkal. Megfigyeltem, hogy Grace milyen gyengéden kommunikál gyerekeivel –,mind normális gyerekek, akik nyilván időnként próbára teszik anyjuk türelmét, és összevesznek egymással.

Különösen arra figyeltem fel, ahogy Grace legidősebb fiával cseveg, aki ma már maga is apa. Elgondolkodtam azon, hogy ez a fiatalember gyakran meglátogatja, és nyilvánvaló, hogy miért. Abból, ahogyan anyjával együtt nevet, látható, hogy őszintén élvezi társaságát.

Bármikor ideköltöznék erre a néhány négyzetméterre, gondoltam magamban. Bizony, észrevettem a szűk helyet, a padlón a törött zsírkrétával összekeveredett kekszet. De még inkább észrevettem, hogy mindenki milyen gyengéden bánt egymással. És a környezet… úgy tűnt, elhalványul emellett.

Bevonják a gyerekeket

Ennek ellenére okkal voltam ott. Szóval összegyűjtöttem a gyerekeket. „Mindenki fogjon egy hátizsákot” – mondtam. „Pakold bele saját iskolai feladatodat, és tedd a saját ágyad alá minden étkezés előtt.” Grace ezután minden gyereknek adott egy nedves törlőkendőt, és azt mondta nekik, hogy „csak tisztítsanak meg valamit”.

Röviden: értelmes módon bevontuk a gyerekeket – ez egy újabb fontos lépés az otthon szebbé tételében.

Olyan szokásaik vannak, amelyek hálássá teszik őket

Grace felsikkantott a tiszta konyhaasztal láttán. Közben tekintetem egy kedvenc könyvem, a Kis ház a prérin című példányára tévedt, ami a földre esett. Grace látta, hogy mellkasomhoz ölelem. Ó – mondta tudatosan. – Most olvastunk hosszú-hosszú telükről. Ezután egy rá jellemző megjegyzéssel folytatta: „Igazán hálássá tett a szigetelésért és a fűtésért.”

Ilyen megjegyzéseiből egyértelműen kiderült számomra, hogy Grace szándékosan keresi, miért lehet hálás, nem pedig elégedetlen. Ő bajnok bútor újrafelhasználó, garázsvásárló/használt bolt vásárló. Kincsei betöltik otthonát, megteremtve a megbecsülés kultúráját a fogyasztói kultúrával szemben.

Grace észrevette, ahogyan őt figyelem, és azon töprengek, hogy bár bizonyára számtalan tippet tudok adni, mint például: „reggelizzetek együtt szombatonként és egyetek inkább energiaszeleteket iskolai napokon” – legyőzött, amikor az összképről volt szó.

– Mire gondolsz? mosolygott, mialatt felsöpört a szobában és segített gyerekeinek megtalálni a túrabakancsaikat – ez legjobb trükkjének tökéletes illusztrációja. Mert ha Grace-nek lenne otthonteremtési mantrája, az a következő lenne:

Tedd meg, amit tudsz, aztán menj ki

Biztos vagyok benne, hogy Grace már régen feladta, hogy tennivaló listát írjon. Gyanítom, hogy belefáradt abba a nyomásba, amit ez egy kapcsolatra tesz, és ezért kerüli, amennyire csak lehetséges. Ehelyett Grace arra összpontosít, amit meg tud tenni– főzni és takarítani, miközben ésszerű mennyiségű segítséget kér gyerekeitől. Függönyöket akaszt, falakat fest, és madármatricákkal szórja meg őket – aztán kimegy egy távcsővel, hogy a valóságban is megnézzen valamit.

Mert annak ellenére, hogy Grace tanácsot kért a konyhai iskolai munka irányításához, már jóval azelőtt bajnok háziasszony volt, hogy beugrottam. Megérti, hogy a lakhely, amelyet családja számára teremt, leginkább megfoghatatlan dolgokból épül fel – türelemből és együttérzésből, tartalmas közös élményekből, hűségből és nevetésből.

Forrás: aleteia.org