A különbség a tartós és az átmeneti barátság között

Arisztotelész rávilágít arra, hogy egyes barátságok miért tartanak örökké, mások miért olyan múlékonyak.

Az évek múlásával azt tapasztaljuk, hogy egyes barátságok gyakorlatilag örökké tartanak, míg mások elenyésznek anélkül, hogy észrevennénk. Egy olyan korban, amikor a közösségi média lehetővé– és meglehetősen könnyűvé – teszi a kapcsolattartást a távolság ellenére, egy ősrégi kérdés még aktuálisabbá válik: miért tartós némelyik, mások pedig miért múlékonyak?

Noha különböző tényezők is szerepet játszhatnak ebben, vannak közös vonások, amelyeket azonosíthatunk. A válaszért forduljunk minden idők egyik legnagyobb és legbefolyásosabb gondolkodójához: Arisztotelészhez (Kr. e. 384/383-322).

Ezzel a témával foglalkozik Nikomakhoszi etika című munkájában. Bár a barátság szükséges az ember életében, mondja, a barátságnak különböző alapja lehet, amelyek közül kettő – az élvezet és a hasznosság – csupán átmeneti kapcsolatokhoz vezet.

Azok, akik barátságot ápolnak egymás iránt, barátságuk indítéka szerint kívánják egymás javát; ennek megfelelően azok, akiknek az indítéka a hasznosság, nem igazán barátkoznak egymással, hanem csak annyiban, ameddig valami jó származik nekik egymástól.

És hasonlóan azok, akiknek az indítéka az élvezet: úgy értem, barátságban vannak emberekkel a könnyű élvezet miatt, nem azért, mert adott jelleműek, hanem azért, mert kellemesek számukra. Így hát azok, akik számára a barátság indítéka a hasznosság, azért szeretik barátaikat, ami jó nekik; (…) vagyis nem azért, amiért szerethető barát, hanem azért, amilyen mértékben hasznos vagy kellemes. Ezek a barátságok tehát hasznosak: hiszen tárgyát nem attól szeretik, hogy milyen az adott ember, hanem azért, hogy adott esetben milyen előnyt vagy örömet nyújt.

Az ilyen barátságok természetesen nagyon hajlamosak a felbomlásra, ha a felek nem hasonlóak: úgy értem, hogy a többiek akkor szűnnek meg számukra, amikor már nem élvezik őket vagy nem már hasznosak számukra. Márpedig a hasznosság természete, hogy nem állandó, hanem állandóan változó: így természetesen, ha az indíték, amely miatt barátságot kötöttek, eltűnik, a barátság is felbomlik; mivel csak azokhoz a körülményekhez képest létezett.

Fiatalok

Arisztotelész szerint ezek a tulajdonságok gyakran megtalálhatók a fiatalok közötti barátságban, ezért ezek a kapcsolatok gyakran múlékonyak:

A fiatalok barátságát azonban az élvezet motívuma alapozza meg: mert a szenvedély indíttatásában élnek, és általában arra törekszenek, ami számukra és a jelen pillanat tárgya számára kellemes: és ahogy életkoruk változik, ugyanúgy változnak örömeik is.

Ez az oka annak, hogy gyorsan köttetnek és bomlanak fel a barátságok: hiszen a barátság az örömmel együtt változik, az öröm pedig gyorsan változik.

A fiatalok sokszor engednek a szerelemnek is; ez a szenvedély nagymértékben impulzus kérdése, és élvezeten alapszik: ezért barátságok születnek, és gyorsan megszakadnak, gyakran egy napon belül változva; de társaságot és intimitást kívánnak barátaikkal, mivel így érik el barátságuk tárgyát.

Keresni azt, ami jó

Arisztotelész szerint csak azoknak lehet tartós barátságuk, akik azt keresik, ami önmagában jó:

Ez tehát a tökéletes barátság, amely a jók között jön létre, és akiknek hasonlósága jóságukban rejlik: mert ezek az emberek hasonló módon kívánják egymás javát (…) és azok, akik kifejezetten jót kívánnak barátaiknak, és nem puszta haszonból; tehát a barátság ezen emberek között mindaddig fennmarad, amíg jók; és a jóságban, tudjuk, benne van az állandóság elve.

Ráadásul mindegyik fél jó önmagában és a barátjához képest is, mert minden jó ember nemcsak elvont értelemben jó, hanem hasznos is egymásnak. Az ilyen barátok kölcsönösen örömet okoznak, mert minden jó ember nem csak önmagában, hanem egymáshoz való viszonyában is olyan (…). Nos, a jó emberek mindig jók lesznek, vagy legalábbis hasonlóak.

A barátság ilyen körülmények között állandó, amint azt ésszerűen elvárható, mivel magában foglalja a barátok összes szükséges tulajdonságát. (…) Sőt, benne van az, ami önmagában jó és ami önmagában kellemes, és mivel ezek kifejezetten a barátság tárgyai, így ez a fajta barátság a legintenzívebb és legkiválóbb.

Ritka

Arisztotelész felismerte, hogy az ilyen barátságok ritkák:

Valószínű, hogy ritkák lesznek az ilyen barátságok, mert ritkák az ilyen típusú emberek. Mindemellett minden szükséges tulajdonság megléte mellett további idő és intimitás szükséges: mert a közmondás szerint az emberek nem ismerhetik meg egymást, „amíg a szükséges mennyiségű sót együtt meg nem eszik”. nem is engedhetik meg egymásnak az intimitást, és még kevésbé lehetnek barátok, mindaddig amíg meg nem mutatkoznak a másiknak, és be nem bizonyítják, hogy alkalmasak a barátságra.

Bár ez a fajta barátságot nehéz lehet elérni, soha nem szabad feladnunk azt a vágyat, hogy ilyen barátok legyünk és legyen nekünk. Ma a világnak szüksége van jó emberekre, akik tartós barátságokat kötnek, és azt keresik, ami másoknak jó, nem csak a saját örömüket és hasznukat.

Forrás: aleteia.org