Hogyan kérd meg házastársadat, hogy (ne) tegyen meg valamit anélkül, hogy ez konfliktust okozna

Ez a kommunikációs stílus segíthet abban, hogy ne ragadjunk bele az otthoni drámába.

„Neveld meg a gyerekeket”, „Ne felejtsd el kivinni a szemetet”, „Pakolj ki a mosogatógépből, légy szíves.” Mindennapi életünkben gyakran megkérjük házastársunkat, többé-kevésbé udvariasan, hogy tegyen (vagy ne tegyen) meg valamit. Ezeket a kéréseket nem mindig teljesítik időben, és szavaink néha ellenkező hatást váltanak ki – mert bosszantják a másikat.

A kérés figyelmen kívül hagyásának oka gyakran ugyanaz: „Ne mondd meg, hogy mit tegyek! Megteszem, amikor kedvem tartja.” A kölcsönös vádaskodás gyorsan eszkalálódik, és vita teszi tönkre a napot vagy az estét. Van azonban egy megoldás, amely segíthet elkerülni, hogy beleragadjunk a drámába, ezt “erőszakmentes kommunikációnak” hívják.

Megfigyelés, érzés, szükséglet, kérés

Ez a Marshall B. Rosenberg amerikai pszichológus által az 1970-es években kifejlesztett kommunikációs módszer segít felismerni szükségleteinket és helyesen megfogalmazni azokat, így megadja a másiknak azt, amire szüksége van ahhoz, hogy jobban fogadja kérésünket és elkerüljük a konfliktusokat. A kulcs az, hogy első személyben („én”) beszéljünk, és ne második személyben („te”). Ehhez pedig négy kulcselemre kell összpontosítanunk: megfigyelésre, érzésre, szükségletre és kérésre.

Például: „Elegem van abból, hogy a cipőd a folyosón van. Tedd el őket!” „Amikor otthagyod a cipődet a folyosón (megfigyelés), ingerültnek (érzésnek) érzem magam, mert szükségem van a lakásunk rendezettségére (szükség). Szeretném, ha eltennéd őket, kérlek (kérés).

Egy ilyen kérés nagyobb valószínűséggel lesz sikeres, anélkül, hogy bosszankodást és vitát okozna. De ne legyenek irreális elvárásaid: ez nem jelenti azt, hogy a másik azonnal megteszi, amit kérsz. Meg kell adnunk nekik a szabadságot, hogy megfogadják kérésünket „amikor akarják” (az ésszerűség határain belül), anélkül, hogy úgy éreznék, hogy fenyegetjük őket, vagy indokolatlanul követelőzünk. És persze ennek a nyelvhasználatnak a megtanulása, ami nálunk nem megszokott, eltarthat egy ideig. Szóval légy türelmes…

Forrás: aleteia.org