Tanuld meg elfogadni a házastársad és a közted lévő különbségeket

Sok pár úgy gondolja, hogy minél kevésbé különböznek házastársával, annál jobb lesz házasságuk. Bár ez igaz lehet néhány házasságra, de nem feltétlenül mindre. A kulcstényező nem az, hogy házastársad mennyire más, hanem az, hogy hogyan kezelitek az eltéréseket.

Számos dologban különböztök házastársaddal: nevelés, öröklődés, világnézet, vágyak, sőt ott van a férfi/női különbség is. Azok a párok, akik megtanulják elfogadni és szeretni ezeket a különbségeket, a leghatékonyabbak. Megértik, hogy a különböző nem jobb vagy rosszabb… csak más.

Mielőtt Cathy és én (Doug) összeházasodtunk, aranyosnak és kedvesnek láttuk azt, amiben különböztünk. A házasságkötés után, amikor már együtt éltünk, ezek a különbségek mindkettőnket zavarni kezdték.

Házasságunk elején, ha meghívtak minket bulizni, extrovertáltként izgatott voltam. Hamar fecsegtem könnyedén  mindenkivel, amelyek egyben fel is töltöttek energiával (klasszikus extrovertált). Cathyt, aki introvertált, kimerítették ezek az események. Örömmel vett rajtuk részt, de amikor odaértünk, teljesen máshogy viselkedtünk. Nem mozdult semerre, nyugodtan üldögélt. Általában az egész éjszakát egy vagy két emberrel beszélgetve töltötte egy csendesebb sarokban. Huh! Mondhatni, „unalmas” volt Hazafelé vezető úton megkérdeztem: „Mi volt veled ma este? Azt kérdezte: „Hogy érted ezt?” Gyorsan válaszoltam: „Nos, nem úgy tűnt, hogy jól szórakoztál. A legtöbb emberrel nem is beszéltél.” Éretlenségemben arra gondoltam: „Milyen durva tőled, hogy nem beszélsz mindenkivel úgy, mint én.” Aztán felbukkanna bizonytalanságom, és azt gondolnám magamban: „Ha egy kicsit barátságosabb lenne, jobb véleménnyel lennének rólam.” Igen! Más szavakkal: „Ha többet beszélsz, az emberek azt gondolhatják, hogy barátságosabb vagy, és ettől jobb színben fogok én feltűnni.” Tudom, mire gondolsz… milyen bizonytalan, önző bunkó voltam. Igazad van. El akartam húzni őt a faltól aktív, extrovertált terembe, és megmutatni táncpartneremként, miközben ő a saját stílusában akart táncolni. Utálom ezt bevallani, de a házasságunk elején 100%-ig biztos voltam benne, hogy az én stílusom a megfelelő, és Cathy boldogabb lenne, ha extrovertáltabb lenne, úgy, mint én. Biztos vagyok benne, hogy jellemhibának tekintettem az introvertáltságot. Már megint tudom – micsoda bunkó voltam.

Amikor megpróbálod megváltoztatni házastársadat, hogy jobban hasonlítson rád, azzal elutasító üzenetet küldesz. Lehet, hogy nem mondod ki: „Elutasítalak”, de házastársad ezt hallja: „Elutasítom a személyiségedet, az egyéniségedet. Nem szeretlek olyannak, amilyen vagy.” Amikor házastársad úgy érzi, hogy elutasítod, a szíve eltávolodik tőled. Íme egy hasznos elv, amelyet érdemes megjegyezni: a szív taszítja azt, ami elutasítja. Ha célzásokat ejtettél neki, hogy változzon, ha szégyellted házastársadat, amiért nem hasonlít rád, ha passzív/agresszív voltál, amikor olyasmit csinált, amit te nem tennél – ez mind elutasítás. Pont azt a személyt utasítod el, akit mélyebben szeretnél szeretni, mint bárki mást. Ha ilyen vagy, akkor miattad távolodik el tőled, mert úgy érzi, elutasítod őt. Előfordulhat, hogy nem tekinted visszautasításnak, mert úgy érzed, hogy tanítod, segíted vagy irányítod őt, hogy jobb legyen (ami általában azt jelenti, hogy „hasonlítson rád”). Bocsánatot kellene kérnie, sőt elutasítás helyett tisztelnie kellene téged.

Szaladjunk előre, nézzük ma fenti forgatókönyvemet. Cathy bizonyíthatja, hogy más lettem, hogy megértem és értékelem őt. És tudod, mit? Egyáltalán nem változott. Én változtam. Elvégeztem a szükséges javításokat. Amikor rájöttem, hogy bántom azzal, hogy megpróbáltam rávenni, hogy hasonlítson hozzám, bevallottam önzésemet és éretlenségemet, és bocsánatot kértem. Manapság már én szeretnék Cathyhez hasonlítani. Annyi csodálatos tulajdonsággal rendelkezik, amelyek egyedülálló személyiségéből fakadnak. Olyan vonzó a nyugalma. Mélyen törődik az emberekkel. Élettempója lassabb, mint az enyém, és vonzó nyugodt hozzáállása – ritkán jön ki a sodrából.

Le vagyok nyűgözve, hogy milyen csodálatos, és attól is, hogy házasságunk korai éveiben milyen ostoba voltam, amikor megpróbáltam hozzám hasonlóvá tenni. Nagyon kínos.

Ha szilárd alapokat szeretnél házasságodnak, akkor lehet, hogy saját nézőpontodon kell változtatnod. Mi lenne, ha házastársad különbözőségét erősségnek, nem pedig gyengeségnek tekintenéd?

Házastársad különbözőségének elfogadásával van legnagyobb lehetőséged a feltétel nélküli szeretetre. A feltétel nélküli szeretet a szív igazi vágya. Az, hogy olyannak ismernek és szeressenek, amilyen vagy – bármilyen is legyél –csoda, és kulcsfontosságú összetevője annak, hogy házasságod erős legyen..

Ha visszatekintünk házasságunkra, nevetnünk kell azon, hogyan közelítettük meg a különbségeinket az első néhány évben, szemben azzal, ahogy most közelítjük meg ugyanazokat. Valamilyen oknál fogva mindketten annyira törekedtünk arra, hogy megváltoztassuk feleségünket, és szerettük volna őket magunkhoz hasonlóbbá tenni, hogy sokkal boldogabbak legyenek. Micsoda vicc! Nálunk nem működött, és nálad sem fog. A legtöbb esetben ezek a különbségek továbbra is fennállnak. Cathy Fields még mindig középről nyomja a fogkrémet, Cathy Burns pedig még mindig késik! Mi változtunk ezen a téren. Meg kellett tanulnunk, hogy a legtöbb különbség tényleg nem számít, és nem érdemes miattuk harcolni. A bölcsesség abból fakad, ha tanulunk hibáinkból. Fogadj el annyi különbséget, amennyit csak tudsz, és talán rájössz (mint mi is), hogy a boldog házasságot nem kavarják fel ezek a jelentételen dolgok, és a legtöbb az.

Forrás: crosswalk.hu