Igen, a terápia után mindenképpen szundíts egyet

A szakértők szerint ez segíthet agyadnak abban, hogy beépítse a legutóbbi foglalkozáson tanultakat.

A terápia, bármennyire is fontos mentális egészséged szempontjából, nagyon fárasztó lehet – ezért egyáltalán nem hibáztatunk, ha egy kezelés után a nap hátralévő részét a takaró alatt töltöd. Míg az érzelmi másnaposságból való felépülés elég ok arra, hogy ágyba feküdjünk, van néhány jó (tudományos) ok is, amelyek miatt érdemes megfontolnod a terápia utáni szundit.

Ha valaha is küzdöttél szorongással vagy depresszióval, valószínűleg hallottad már, hogy az alvás fontos szorongásod vagy rossz hangulatod kezelésében. A kutatások arra utalnak, hogy az alváshiány súlyosbíthatja a stresszt és hogy az alváshiányos embereknél nagyobb valószínűséggel alakulnak ki pszichiátriai rendellenességek – logikus, hogy a jobb alvásminőség befolyásolhatja hangulatodat.

Az életmódbeli változtatások, például a több alvás általában nem jelentenek mindenre gyógyírt stressz és mentális betegségek esetén. Akár nehéz körülmények között egyensúlyozol, akár klinikai szorongást vagy depressziót diagnosztizáltak nálad, bizonyítékokon alapul, hogy egy pszichoterapeuta felkeresése megfelelő módszer a nehézségekkel való megbirkózásra és a hangulat javítására. De az alvás, mint kiderült, érdekes szerepet játszhat abban, hogy felkészítsd agyad arra, hogy elsajátítsd az összes fontos leckét, amelyet a legutóbbi terápiás alkalom során szereztél.

Mi az oka annak, hogy a terápia utáni alvás segíthet? A szakértők szerint ez elősegítheti a kezeléshez való ragaszkodást, vagy azt, hogy alkalmazd-e vagy sem a terápiában tanultakat mindennapi életedben. A Kaliforniai Egyetem (Berkeley) egyik 2017-es tanulmánya megállapította, hogy az álmatlanság kognitív-viselkedés terápiájában az előző napi és az azt követő éjszakai alvás minősége elősegítheti a jobb kezelési eredményeket. A tanulmányban azok, akik a legtöbbet aludtak az ülések között, jobban megértették a kezelésüket, ami arra utal, hogy a több alvás segít megtanulni és betartani kezelési terveiket.

Richard Lane, M.D., Ph.D., az Arizonai Egyetem pszichiátriai, pszichológiai és idegtudományi professzora és a Neuroscience of Enduring Change: Impplications for Psychotherapy című könyv szerzője szerint az alvás előtérbe helyezése a fejlődés döntő része lehet, mert a terápiának és az alvásnak van egy fontos közös vonása: mindkettő magában foglal egy fontos folyamatot, az úgynevezett memória-rekonszolidációt.

Minden gondolatod és érzésed, legalábbis részben, emlékeiden alapul. Amikor egy terapeutával együtt dolgozol egy negatív gondolati folyamaton vagy érzelmen, megváltoztathatod ezeket az emlékeket, hogy igazodjanak a valósághoz – ezt nevezik memória-rekonszolidációnak. „Az elmélet az, hogy amikor egy emléket felidézünk, az labilis vagy rugalmas állapotban van, így frissíthető vagy megváltoztatható” – mondja Dr. Lane. „Korrekciós érzelmi élményben lehet részed, így az emlék jelentése frissül és módosul.”

Bonyolultabbnak hangzik, mint amilyen valójában. Tegyük fel, hogy terápiára jársz, és beszélsz egy gyermekkori emlékről, ami miatt bizonytalannak érzed magad pároddal vagy munkahelyeden. Amikor a terapeuta segít kijavítani az adott helyzettel kapcsolatos gondolkodásodat, agyad új emléket alakíthat ki, amely felválthatja a régit, és magabiztosabbnak fogod magad érezni. Dr. Lane szerint bármilyen típusú pszichoterápia megerősítheti az emlékeket: „A kulcs az, hogy a régen tanultakat szembeállítsuk az új és frissített tanulással.” Más szóval, amíg a terapeuta segít új dolgokat tanulni, amelyek „felülírják” a régi gondolatokat és hiedelmeket, emlékeid – és érzelmeid –megváltozhatnak.

Szóval, hogy jön ide az alvás? Nos, azt is gondolják, hogy a memória rekonszolidációja alvás közben történik. „Úgy tűnik, hogy a különböző típusú emlékek megszilárdulnak az alvási ciklus különböző szakaszaiban, de a REM-fázis (amikor a legtöbbet álmodunk), az, amikor az érzelmi emlékek frissülnek a bizonyítékok alapján ” – mondja Dr. Lane.

Bár (még) nincs szilárd bizonyíték arra vonatkozóan, hogy mikor kell plusz alvást beiktatni terápia után, Dr. Lane elmélete szerint a kezelés után néhány órán belüli szunyókálás adja a legjobb eredményt, mert emlékeid legfeljebb hat órával az első visszahívás után a legrugalmasabbak.

De itt kicsit homályos válik a helyzet: A terápia utáni rövid, 20-30 perces szunyókálás valószínűleg nem elég a REM-alváshoz (kivéve, ha klinikai depresszióban szenvedsz, ebben az esetben gyorsabban juthatsz el a REM-alváshoz, mint más emberek). Másrészt egy hosszabb terápia utáni szunyókálás REM alvással – tudod, az a fajta alvás, ami után zombinak érzed magad – megzavarhatja éjszakai alvásodat (ami kontraproduktív lenne, mivel az alvásmegvonástól rosszabbul érezheted magad).

Dr. Lane hangsúlyozza, hogy az a fontos, hogy megértsük, hogy amit a terápiás ülés után csinálsz, az közvetlenül befolyásolhatja, hogy mit profitálsz belőle – és hogy a fizikailag vagy érzelmileg izgató élmények, mint például egy intenzív edzés, ronthatják a helyzetet, mivel az emléket nagyon intenzívnek „címkézik”. „Nem foglalkozunk azzal, hogy mit csinálunk egy ülés után, de bármi is az, befolyásolhatja a memóriafrissítési folyamatot” – mondja.

Nincsenek olyan tapasztalatokon alapuló tanulmányok, amelyek megerősítenék az összefüggést a memória-rekonszolidáció, az alvás és a pszichoterápia között. De Dr. Lane azt mondja, reméli, hogy a kutatók a jövőben többet tanulmányozzák majd – és nem árthat, ha odafigyelünk a terápia utáni tevékenységekre, és az alvást részesítjük előnyben, miután felkerestük a terapeutát. „Próbálj meg szunyókálni egy jó pszichoterápiás kezelés után, és nézd meg, segít-e” – mondja Dr. Lane.

Forrás: instyle.com